Alapítói gondolat

Tábitha Ház … hogy legyen mindig segítség …

A Tábitha Ház célja és küldetése egyedülálló Magyarországon. Azon a területen nyújt segítséget, amelytől a legtöbben -így én is- távol akarjuk magunkat tartani, sőt még a gondolatát is kerüljük: ez pedig minden dolog legérthetetlenebje, a gyermek szenvedése és korai halála.

A Tábitha Ház küldetése, hogy a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő gyermekek hátralevő, szűkre mért idejének eltöltése és a haldoklás, méltó és szeretetteljes környezetben történjék. A Tábitha Házban a gyermekek szakszerű orvosi segítséget kapnak, miközben a szülők és rokonok folyamatosan a beteg mellett lehetnek, támogatva őket a betegség ellen vívott nehéz küzdelemben. A Tábitha Ház a szülők számára zavartalan körülményeket biztosít annak érdekében, hogy a hátra levő időben megadhassák mindazt szeretett gyermekeiknek, amivel könnyebbé tehetik egymás számára a szenvedést, az elválást és a tragédia feldolgozását.

A gyász gyakran elhordozhatatlan terhet ró a szülőkre, így a Tábitha Ház segítséget nyújt a veszteség feldolgozásban is. Lehetőséget teremt a „meg nem gyógyított” gyermekek méltóság-, és kegyeletteljes búcsúztatására, a gyász megélésére és a gyermek emlékének ápolására.

Egy gyermekhospice ház alapítói sorainak megírása gyötrő feladat, mivel tudom, hogy -két egészséges gyermek édesapjaként- a felkészülés és a gondolatok papírra vetése során nem kerülhetem el a szembesülést a gyermekhalál érthetetlen tragédiájával. A minket körülvevő világ azt tanítja, hogy az élet egyetlen értelme a karrier, az egyéni érvényesülés, a pénzben mérhető siker és a pénzért megvehető élvezet. Céljaink elérése érdekében szüntelenül küzdünk és dolgozunk: harcolunk kollégáink, versenytársaink ellen céljaink teljesüléséért, szüntelen aggódunk a teljesítendő feladatok és határidők miatt. A küzdelemben gyakran szem elől tévesztjük azon értékeket és célokat, amelyek valódi tartalmat és értéket adnak egyedi, véges -és megismételhetetlen- életünknek. A siker, pénz, csillogás hazug üzenetei elfelejtetik, hogy a tartalmas, értékes életet csak akkor élhetünk, ha megtaláljuk annak értelmét és megkeressük a választ az élet fontos kérdéseire.

A halál vesztesége hirtelen átrendezi a célokat, az ember rájön, hogy különbséget kell tennie a hamis és valódi értékek és célok között. A sürgős dolgok nem szoríthatják ki a fontos dolgokat. Egy gyermek gyötrő betegsége nyomán rájövünk, milyen érték is az egészség, milyen ajándék egy nyugodtan átaludt éjszaka. A minden történet végén megjelenő halál élesen világítja meg, milyen drágák azok a visszahozhatatlan napok, hetek, hónapok és évek, amelyeket egészségben együtt tölt el egy család, és amelyek nem azért mérettek ki számunkra, hogy azt aggódással és talmi célokért való küzdelemmel töltsük.

Az egyes történetek, amelyeket eddig láttam egyedi világszemléletet és értékeket mutat. Van aki saját erejére támaszkodik a betegség ellen vívott harcban és úgy érzi, az imádott gyermek halálával mindennek vége, kitéptek a szívéből egy darabot és az élete értelmetlenné vált. Más felnőttként is úgy érzi, hogy gyermekétől kap erőt és gyermeke tanítja meg küzdeni. Ismét mások nem egyedül küzdenek, hanem Isten erejére támaszkodnak és abban hisznek, hogy bár a szenvedés és halál tragikus, ám vigaszt nyújt a tudat, hogy a halállal nem ér véget az élet, mert aki hisz Jézus Krisztusban, annak örök élete van, s a család a halál után találkozik egymással Isten országában, ahol nincs könny és szenvedés.

Ahány sors, történet, annyi hit és értékválasztás, ám mindegyik a szülők feladatára és felelősségére hívja fel a figyelmet: azt üzenik, hogy a „napok gonoszak” az idő véges. Addig kell szeretetet és valódi értéket adnunk gyermekeinknek, míg van rá idő és egészség. Ha már eljött a betegség nem sokat tehetünk s nincs rosszabb annál, ha utólag jövünk rá, nagyot hibáztunk: nem töltöttünk elég időt gyermekeinkkel, nem szerettük őket eléggé és nem adtuk meg nekik meg mindazt a valódi értéket, ami nálunk volt letéve számukra. Azonban értéket és szeretetet csak akkor adhatunk, ha saját magunk is a helyünkön vagyunk: ha rossz célokra fókuszálunk az életben, ha rosszak az értékeink, semmit sem adhatunk. Csak abból adhatunk, ami nekünk is van.

A Tábitha Házban végzett szolgálat és tapasztalás üzenetet hordoz a szülők számára: az élet fontos kérdései el kell döntenünk. Kik vagyunk és mi a feladatunk a földön? Van-e célja és értelme az életnek? Van-e halál és túlvilági élet? Létezik-e Isten és ha igen hihetünk-e ígéreteinek? Nem élhetünk e válaszok nélkül. E kérdésekre adott válaszok döntik el, mit tekintünk értéknek, ezek döntik el, mire szánjuk életünket. Ezek a döntések jelennek meg céljainkban, időbeosztásunkban, gyermekünkhöz, családunkhoz fűződő viszonyunkban, ezek határozzák meg, hogyan szeretünk.

Minden egyes sors, történet egy-egy felemelt, figyelmeztető mutatóujj: csak olyan értéket adhatunk, ami nekünk is van, és csak addig adhatjuk, amíg lehetőségünk van rá! Döntenünk kell, mit hiszünk és hogyan éljük életünket.

Galambos László
Tábitha Ház alapító