Egy csodás, napsütéses júniusi szombatra esett első találkozásom Bogiékkal. Megbeszéltük, hogy meglátogatjuk Óbudán a nemrég nyílt Harry Potter kávézót és ellesünk pár varázs trükköt, ami jól jöhet a jövőre nézve mindannyiunknak.
Harry Potter fanatikusként nagyon vártam ezt a programot és a találkozást is Bogiékkal.
Kelenföldre beszéltük meg a kiindulási pontot, ahol Bogi és édesapja és Bogi egyik kedves kis osztálytársnője, Alízka és a szülei vártak rám.
Fülig mosoly volt az egész társaság, mindenki izgatottan várta a következő pár óra történéseit. Mivel Bogiék és a másik kis család is vidéken laknak, így már önmagában Budapest átutazása is óriási élmény volt számukra, még a tömegközlekedésnek is élvezték minden pillanatát.
Én persze megnyugtattam őket, hogy pontosan tudom, mikor hol vagyunk és merre megyünk, de természetesen nem hazudtoltam meg önmagam eltévedés terén és Óbudán azért jó pár percig keringtünk a szélrózsa minden irányába, mire végre odataláltunk a kávézóhoz.
Belépve az ajtón egy varázslatos kis helyen találtuk magunkat, megelevenedett a Harry Potter filmek csodás világa. Bogi és Alízka egyből talárt öltöttek magukra és vidám kacajok közepette indultak feltérképezni a helyet. Bogi varázspálcát is szerzett gyorsan magának és pillanatok alatt elkészültek az elsők fotók a Nimbusz kétezressel és fejünkön a Teszlek Süveggel is. A Teszlek Süveg meghallgatta kéréseinket és mindenkit az általa kedvelt iskolai részleghez osztott be.
A nagy izgalmaktól meg is szomjaztunk és éheztünk, úgyhogy gyorsan megrendeltük az elvarázsolt nevekkel ellátott étlapról a finomságokat.
Perceken belül megérkezett az asztalunkra az unikornis limonádé, a repülő seprű szörp, a nem ártó szurok szándék ital, a gellén grillensajt, az éhséghurok tészta és további finomságok.
Az italok füstöltek, a limonádét titkos kémcsöves összetevőkből magunknak kellett összekotyvasztani az asztalnál, mindenki csillogó szemekkel próbálta megfejteni, hogy a varázsnéven megrendelt étele-itala vajon mit is tartalmazhat. A lányokon látszott a felhőtlen boldogság, folyamatosan készültek a jobbnál jobb fotók Bogiról és Alízkáról.
Több, mint 2 órányi boldogsághormon gyűjtés után elindultunk hazafelé a kávézóból, gyönyörködtünk a város hétvégi csendjében, nyakunkba szakadt egy hirtelen cunami, ami elől épphogy felmenekültünk a villamosra, hazafelé még megvitattuk a Duna kanyargásának pontos koordinátáit, mert kisebb zavart okozott a fejekben, ahogy körbeközlekedtük keresztbe kasul a várost a Dunát átszelve, majd visszaérkeztünk kiindulási pontunkra, Kelenföldre.
Fáradtan, de rendkívül boldogan sétáltunk vissza a parkolóhoz Bogiékkal és Alízkáékkal és hálásan köszöntük meg egymásnak, hogy együtt tudtuk tölteni ezt a csodás napot és a viszontlátás reményében búcsúztunk el.
Természetesen a kávézóban tanult varázslatokat magunk között 100 évre titkosítottuk, de pár csomag „mindenízű” drazséért akár hajlandóak is vagyunk megosztani másokkal. Persze szigorúan csak abban az esetben, ha nem „büdös zokni” ízű drazsé a felajánlás.
