Elindult az új év, és nehéz munka elé állította a Tábitha házat és dolgozóit. Hat gyermektől búcsúztunk végleg egy hónap alatt.Ötüktől a házban kellett elbúcsúznunk, és volt egy kis gondozottunk, aki előtte sokat volt nálunk, de szülei terve ellenére a végstádiumban nem jutott el a házba, csak a gondozó kórházig …Elindult az új év, és nehéz munka elé állította a Tábitha házat és dolgozóit. Hat gyermektől búcsúztunk végleg egy hónap alatt. Ötüktől a házban kellett elbúcsúznunk, és volt egy kis gondozottunk, aki előtte sokat volt nálunk, de szülei terve ellenére a végstádiumban nem jutott el a házba, csak a gondozó kórházig, és ott hunyt el. Hat gyermek, hat különböző betegség, de egy végső sors. Volt köztük daganatos, volt anyagcsere-beteg, izomsorvadásos és szívbeteg is. Különböző kihívások a háznak és a gondozóknak. Mind, akik itt dolgozunk, erre is készülünk. De mégis, mindig váratlanul, sokkolóan ér bennünket is! Ez az, amit nem lehet megszokni, amin nem lehet könnyedén túllendülni. Természetesen dolgoztunk az életvégi ellátások mellett is, végezve mindennapos munkánkat: a mentesítést, a nappali ellátást és a pszichológiai gondozást. Néha hat gyermek is volt nappal átmenetileg a házban, szülőkkel még többen. És mégis volt hely, és volt szeretet. Köszönjük, hogy tudtunk segíteni, és sokan támogatták munkánkat – a sok segítség minket is erősített. Köszönjük, hogy velünk vagytok/vannak, mert a mi erőnk is véges, de erőt merítünk a segítségből és a mellénk állásból! És természetesen a legnehezebb ilyenkor a hátramaradt szülőnek, testvérnek, családtagnak. Így most nekik szól a legfőbb üzenet: VELETEK VAGYUNK!
