Réka volt tavalyelőtti kezdésünk után az első gyermek, aki életvégi ellátásban részesült a Tábithában. Köszönet az édesanyának, Bördősné Bátky Juditnak, hogy elküldte beszámolóját. Érdemes végigolvasni! „2011. májusában született meg második gyermekünk, Réka. Nagyon örültünk, hogy könnyen teherbe estem, v …Réka volt tavalyelőtti kezdésünk után az első gyermek, aki életvégi ellátásban részesült a Tábithában. Köszönet az édesanyának, Bördősné Bátky Juditnak, hogy elküldte beszámolóját. Érdemes végigolvasni! „2011. májusában született meg második gyermekünk, Réka. Nagyon örültünk, hogy könnyen teherbe estem, vártuk az érkezését a férjemmel, fiammal együtt. Majd a 3. trimeszterben az első CTG-vizsgálat során kiderült, hogy valami baj van a baba szívével. Rutinvizsgálatra készültem a SOTE I. Szülészeti Klinikáján, de a szívultrahang vizsgálat során súlyos rendellenességet fedeztek fel, így a szülésig hátralévőt időt a kórházban töltöttem. A szülés után kicsi Rékát rögtön a GOKI-ba szállították, ahol minden szükséges kardiológiai vizsgálatot elvégeztek rajta. A kb. 1 hónapos kórházi tartózkodás végén az orvosokkal közösen arra az elhatározásra jutottunk, hogy a javasolt komplex szívműtét rendkívül nagy kockázattal járna, ezért nem kértük a műtétet. Rövid, pár hetes általános kórházi tartózkodások után végül hazavittük Rékát az otthonunkba tudván azt, hogy ugyan „tartós” túlélés lehetséges, de ezzel a betegséggel 1-2 éves koránál tovább nem fog élni.Réka komplex szívbetegségéből adódóan nagyon lassan gyarapodott és nehézkesen fejlődött. Szép, értelmes, mosolygós kislány volt, testvérével nagyon szerették egymást, a fiam sokat bohóckodott neki. Az életminősége fenntartásának érdekében gyógyszereket szedett, de sajnos gyakran fájt a hasa, síráskor sokszor kékült a szája széle, ökölbe szorította kezeit. Az ősz folyamán sajnos többször felső légúti betegségeket szedett össze, ami lázzal, orrfolyással, köhögéssel járt, minden egyes betegség tovább súlyosbította az állapotát. December elején otthon már nem tudtam levinni a lázát, így a Heim Pál kórházba kerültünk. Itt ugyan sikerült kigyógyítaniuk a felső légúti betegségéből, de az állapota tovább súlyosbodott, így már folyamatos oxigénre és szondán keresztüli táplálásra szorult.Ezen a ponton gondolkoztunk el azon, hogy megkeressük a törökbálinti Tábitha gyermekhospice-házat, akiket még a nyár folyamán egyik legjobb barátnőm ajánlott a figyelmünkbe. Készségesen, barátságosan fogadtak minket, megmutatták a házat, és biztosítottak bennünket arról, hogy fogadni tudják a lányunkat, és itt a legjobb helyen lesz. Így Rékát a mentő a kórházból egyenesen Törökbálintra szállította.Réka az utolsó pár napját itt, Törökbálinton, ebben a szerető és gondoskodó közegben élte meg. Naponta jártam ki hozzá, a hétvégén a fiam, férjem is velem tartott, még reménykedtünk benne, hogy karácsonyra hátha hazavihetjük 1-2 napra. De a szervezete, a kicsi szíve már nem bírta a megpróbáltatásokat, december 20-án hajnali fél 4-kor örökre eltávozott.Úgy tudom, a Házban Ő volt az első kisgyermek, aki az életvégi ellátást vette igénybe, és a Házban távozott el. Rengeteg segítséget kaptunk az ott tartózkodásunk alatt és a halálát követően is az orvosoktól, ápolóktól, pszichológustól, önkéntesektől, mindig hálás szívvel gondolunk a Tábithára. Szeretnénk továbbra is tartani velük a kapcsolatot, és amiben esetleg tudunk, segítségükre lenni, akár csak azzal is, hogy felhívjuk mások figyelmét a szolgáltatásaikra, lelkiismeretes, gondoskodó és szakszerű munkájukra.Köszönünk mindent!” Bördős család (Bördősné Bátky Judit, Bördős Tamás és Bördős Bálint)