A Tábitha Házba évente öszehívjuk azokat a szülőket és családokat, ahol a gyermek nálunk részesült életvégi ellátásban. Az Emlékezés napja fontos lépés a gyászfelfolgozás, az elengedé …
A Tábitha Házba évente öszehívjuk azokat a szülőket és családokat, ahol a gyermek nálunk részesült életvégi ellátásban. Az Emlékezés napja fontos lépés a gyászfelfolgozás, az elengedés útján.
Már hagyományos „rítus” a gyertyagyújtás , a kavicsfestés, a lufik fölengedése. És ugyanúgy fontos része a programnak a csoportos terápiás beszélgetés is, hiszen a gyermeküket vesztett szülők sorstársi közösséget élhetnek meg. Egy ilyen nap után a szülők többnyire azt jelzik vissza, hogy mintha a terhük ismét könnyebb lenne… és ez a legfontosabb célunk.
Fontos és új mozzanattal is kiegészült a rendezvény: a testvérek csoportjával, hiszen az elköltözött gyermekek testvérei is gyászolnak; velük külön is foglalkoztak képzett munkatársaink.
A fogllakozáson elhangzott kérdésre, hogy mi a szülők számára gyász, ilyen válaszok születtek: „egy út”, „nyugalom, babusgatás hiánya, elengedés, könnyedség, ” fény az alagút végén”, “otthon melege”, várakozás…, “hiányzik a keze”, “a remény fénye “, ” ki kell vergődni a sűrű erdőből”, ” be vagyok zárva “, “éledés, vitalitás”, “egyedül küzdés”, ” a sport segített “, “hiány”, ” “egyedül vagyok”, “lánykám”, “kedvenc virága”, “repülés, szállni”, “sok mindennapi teendő, ami elragad”…
Elengedhetetlen része a progamnak a műsor, amivel ezúttal Mácsai Pál színművész, Huzella Péter dalszerző-énekes és Bársony Péter brácsaművész ajándékozta meg a szülőket.
Köszönet minden résztvevőnek, segítőnek, támogatónak, fellépőnek, szervezőnek, és köszönet a családoknak, akik eljöttek!
(A galériát Takács Eszter képeivel frissítettük)
