A Szalai Zsanett hospice-dúlával készült interjúnk után felkavaró levelet kaptunk egy olvasónktól, Judittól. Szembe kellett néznie a megváltoztathatatlannal: hogy bár világra hozza, de rövid időn belül el kell veszítenie a kislányát. Réka hét hónapig élt… A fönti képen ő látható. Ez pedig itt Bördősné Bátky Judit története a saját szavaival.
–
2010 őszén kezdődött a történetem, amikor teherbe estem a második gyermekünkkel. Nagyon örültünk, vártuk az érkezését a férjemmel és a fiammal együtt. Minden kötelező vizsgálatot megcsináltam, nem aggódtam, szépen haladt a terhességem. Majd a harmadik trimeszterben az első CTG vizsgálat során kiderült, hogy valami baj van a kislányom szívével. Rutinvizsgálatra készültem, de a szívultrahang-vizsgálat során súlyos rendellenességet fedeztek fel. Hatalmas sokként ért a hír, hogy most rögtön felküldenek a szülőszobára, és lehet, hogy meg is kell szülnöm a lányomat. Három napig feküdtem a többágyas szülőszobán egész nap CTG-re kötve, mellettem szüléseket vezettek le, és közben próbáltam feldolgozni, mi is történik velem/velünk tulajdonképpen. Három nap után úgy döntöttek, megvárják, hogy továbbfejlődjön a méhemben – ellenőrzött feltételek mellett –, így a szülésig hátralévő időt a kórházban töltöttem.
Nem féltem a benti léttől. Annak idején, amikor fiammal voltam terhes, hat hetet töltöttem kórházban azért, mert kezdett kinyílni a méhszáj, tudtam, hogy a baba érdeke az első. Könnyen megszoktam, hogy magamat kellett ellenőriznem a CTG-vel naponta minimum kétszer, de ha „rosszul” sikerült, akár még este tízkor is ébresztgettem a picit, hogy produkáljon valami szép görbét a dokiknak. Hetente kétszer ultrahang, kéthetente szívultrahang. A szobatársak, bár időnként egy-két fő cserélődött, mindig kedvesek voltak, sokat segítettünk egymásnak a szülésig hátralévő idő „túlélésében”. Egyedül a férjemet és a fiamat sajnáltam, hogy nélkülem kell boldogulniuk, de szerencsére mindketten talpraesettek, így jól viselték, a fiam negyedik születésnapját is a kórházban ünnepeltük.
A 39. héten programozott császárral született meg lányom 10/10-es Apgarral, mintha teljesen egészséges lenne. A szülés után kicsi Rékát rögtön a kardiológiai intézetbe szállították, ahol minden szükséges vizsgálatot elvégeztek rajta. Én még több mint egy hétig a szülészeten maradtam kisebb komplikációk miatt, és a lázam is felment. Bár a tejtermelés beindult, és rendületlenül fejtem a tejet, de ki is kellett borítanom, mert antibiotikumot szedtem.
Réka körülbelül egy hónapot töltött a kardiológián: komplex szívfejlődési rendellenességet állapítottak meg, a bal szívfele nem fejlődött ki teljesen, így a jobb szívfélnek kellett átvennie a feladatát, de még számtalan kisebb-nagyobb probléma társult emellé. A kardiológus műtétsorozatot javasolt, aminek az első lépését sürgősen el kellett volna kezdeni, mi gondolkodási időt kértünk. Konzultáltunk a szívsebésszel, és más orvosokkal is, majd végül egy újabb szívkatéterezés után az orvosokkal közösen arra az elhatározásra jutottunk, hogy a javasolt komplex szívműtét rendkívül nagy kockázattal járna, ezért nem kértük. Rövid, pár hetes általános kórházi tartózkodás után végül hazavittük Rékát az otthonunkba, tudván azt, hogy ezzel a betegséggel maximum egy-két évig élhet.
